tegnap a Hotel Gellért panoráma termében volt szerencsénk fokozni a hangulatot Juhász Gáborral egy ausztrál-magyar esküvőn, a’ la Lagzi DJs. a vacsora alatt egy három tagú cigányzenekar zenélt (valamennyien zeneakadémiát végzett kitűnő művészek, elképesztő hangszeres tudással). miután ők két óra élő muzsika után végeztek, a nyitózeném meghallva odajött hozzám a prímás, és a következőt mondta szó szerint:
„Engedje meg, hadd köszönjem meg! Végre nem egy simlis DJ jön utánunk, aki oda nem illő zenét játszik. Gratulálok!”
természetesen iszonyatosan jól estek a szavai, de ami sokkal fontosabb: óriási alázatot és az együtt zenélés őszinte örömét láttam rajtuk több évtizedes pályával a hátuk mögött is… amikor pedig elbúcsúztak tőlünk érződött rajtuk, hogy egyenrangú partnerként tekintenek ránk, „gombnyomogatókra”.
…hát, így indult az este, amiből aztán hihetetlen hangulatú buli kerekedett – szó szerint fél világnyi távolságot áthidalva!
